Négy évszak - Versek

Köd-anyóka bő ruhája száll folyóra, őszi tájra. Jobbra billen, balra lebben, játszik minden őszi kertben. Tejfehéren, dagadozva, mintha éppen dunyha volna. Végigtáncol alvó házon, simogatja, hogy ne fázzon. Hab-köpennyel betakarja, fehér lesz a patak partja. Versenyt száll…

Esti virágok csöndben csukódnak, udvar fénylik mézsárga holdnak. Némák a fák is, levél se rebben, tücskök beszélnek szép őszi kertben. Kút vize hallgat, néha megloccsan, bogárhad alszik fázó bokorban. Halkan harangoz katángok szára: -Hó hull fejünkre majd nemsokára!