Négy évszak - Versek

Ott a kedves őszi napsugárba kint, gyümölcstől hajol meg a fák ága mind. Gazdagon, bőséggel termett meg mindenik. Hű kertészünk szíve úgy örül nékik. Az Úr Jézus fái emberéletek. Én is az ő kedves fája lehetek. Kertjébe fogadta kicsiny életem, S csupán egy a vágyam…

Öreg, bozont Szélapóelfáradt az éjjel,megrángatott mindennyírfát mérgében két kézzel. Kéményekből a Füst Jankótmessze elterelte,ne legyen a kis pimasznakviccelődni kedve.

Vadlúd vágta fellegek, őszi ködös reggelek, falevelek ropognak, hűvös szelek forognak, eső szitál,hull a dér, nemsokára itt a tél.

Fényesen ülnek a fákon az almák, kényesen őrizi nyár üde hangját: nagy fa és kis falevél. Jaj, jaj, jön már a tél! Álmosan integet ősszel a medve, sárosan szédeleg, bújik a kertbe: nyúlfi és pöttöm egér. Jaj, jaj, jön már a tél! Kisgyerek úszik a tenger-avarba, hirtelen…

Hullanak a levelek, Így köszöntik a telet. Búcsúzik a morcos ősz, Csak még kicsit elidőz. Hófelhőket hoz a szél, Sok-sok titkot elmesél. Varjúcsapat mondja: kár! Bárcsak jönne már a nyár! Deres hajnalban a rét, Sárgult fűben szerteszét Fagyoskodó verebek, Nem szeretik a…

Szél, szél, őszi szél, körtefának mit mesélsz? Mesélek a világról, Hold nővérem fiáról, mesélek a szüretről, meg az érő hidegről. Szél, szél, őszi szél, Merre járhat már a tél? Nincs az innen messzire, tükrös tónak szélibe, vállán ezer jégcsap nyúlik,…

Érett szilva mind lepotyog, kondérokban lekvár rotyog, Gyengül a nap sárga fénye, elszárad a levél széle. Kiégett sok rigó-torok, csordulnak az őszi borok, lehullik a mogyoró, szól az őszi susogó.

Az őszi szél lombot kavar, talpam alatt színes avar. Sárga, barna falevelek, rozsdaszínű levélszőnyeg. Lombjuk vesztett kopár ágak dideregve télre várnak. Égbe nyúlik kopasz águk, levetették a ruhájuk. Őszi eső mossa őket, őszi szélben didergőket. Águkról az eső…

Almafánknak aranyága rőt gyümölcsöt termett, itt az idő, nosza pajtás töltsük meg a vermet. Sárga húsú piros alma húzza le az ágat, magas fáról le ne pottyanj, ki ne törd a lábad. Alkonyatra készen leszünk, tele lesz a láda, kamra polca nem lesz üres Fagy-apóra várva.

Ősszel az erdő mindig oly különös, dér csillan a fákon s a reggel már ködös. Szőlő leve csordul, száll az ökörnyál is, vadludak vonulnak, velük megy a nyár is. Fázik a föld, reszket - levél hull le rája, télig melegíti sárga új ruhája.

Szétszakadt a felhő, -záporoz a zápor- nincs ki összeöltse, ősz van, ősz lett a mából.   Hosszabbak az éjek, nagyobbak a csöndek, egy-egy bátor madár száll neki a ködnek.   Utcaseprő-szélben levél pördül táncra, sok lehulló társa vele együtt járja.

Mi kopog? Mi kopog? — Harkály vagyok, kopogok. Nem is tudom, mióta vár rám ez a diófa. Mi ragyog? Mi ragyog? — Hát nem tudod, ki vagyok? Béka vagyok, leveli, ki a fiát neveli

Azt fütyüli a rigó: "Fiú, fiú millió, csak fiúnak lenni jó, fiúnak jut a dió!" Nem úgy van az, te rigó, fütyülj más nótát is: Ha a fiú millió, millió a lány is! Ha nagyra nő a fiú, eléri az ágat, mind leveri a diót, elviszi a lánynak!

Csepereg az őszi eső, az utcán kint sok esernyő. Merev nyelű színes gombák, férfiak és nők is hordják. Kockásak és virágosak, egyszínűek és csíkosak, feketék, szürkék, barnák, pirosak, zöldek sárgák. Permetez rájuk az eső, a szitáló, párás idő. Selymükbe a szél…

Szél, szél fut a szél, fakó felhőn vágtat, odacsördít ostorával, csapkodja a fákat. - Szél, hová szállsz? - Hét határon túlra. - Ha odaérsz, mit csinálsz? - Visszajövök újra.

Jött őszanyó hideg széllel, Aranysárga vízfestékkel. Sárgák lettek a levelek, Fújtak, fújtak őszi szelek. Fújtak, fújtak őszi szelek, Lehullottak a levelek. Itt vannak a fák alatt, Látod a sok aranyat?

Hüvös az éj, hideg a szél halványabb a napsugár Ki tudja már, a sok gólya a sok fecske merre jár Elhervadtak a virágok sárgulnak a levelek A szőlősben szüretelnek a szorgalmas emberek Kortét, almát, szilvát, diót szedeget a sok gyerek Előbújnak a szekrényből sálak és…

Esti virágok csöndben csukódnak, udvar fénylik mézsárga holdnak. Némák a fák is, levél se rebben, tücskök beszélnek szép őszi kertben. Kút vize hallgat, néha megloccsan, bogárhad alszik fázó bokorban. Halkan harangoz katángok szára: -Hó hull fejünkre majd nemsokára!  

Erdő közepében búsan búg a gerle. Vajon miért kesereg szegény árva lelke? Széthullott a fészke, elhagyta a párja, el kell menni innen más idegen tájra. Más idegen tájra, más hazát keresni, más párra találni, más fészket szerezni. Elbúgja bánatát a hallgatag…

Dideregve ébredt már az erdő Álmosan állnak a bokrok és a fák A napot már gyakran takarja felhő Megváltozik a nyári világ Ónos eső hullott tegnap este És derengve sütött csak a nap De a fákat száz színre festette Az őszi fény bágyadt sugara A zöld színű lombok,…

Itt az ősz! Itt az ősz! Szőlőhegyen jár a csősz Vállán villog puskacső, levegőbe belelő: - Dirr-durr! Belelő. Menekül a szarkahad. Éhes seregély csapat víg szüretből kimarad. Megérett a körte, alma, rád mosolyog piros halma. Almahegy, körtehegy kirándulni boltba megy.…