Négy évszak - Versek

Vadlúd vágta fellegek, őszi ködös reggelek, falevelek ropognak, hűvös szelek forognak, eső szitál,hull a dér, nemsokára itt a tél.

Szél, szél, őszi szél, körtefának mit mesélsz? Mesélek a világról, Hold nővérem fiáról, mesélek a szüretről, meg az érő hidegről. Szél, szél, őszi szél, Merre járhat már a tél? Nincs az innen messzire, tükrös tónak szélibe, vállán ezer jégcsap nyúlik,…

Érett szilva mind lepotyog, kondérokban lekvár rotyog, Gyengül a nap sárga fénye, elszárad a levél széle. Kiégett sok rigó-torok, csordulnak az őszi borok, lehullik a mogyoró, szól az őszi susogó.

Almafánknak aranyága rőt gyümölcsöt termett, itt az idő, nosza pajtás töltsük meg a vermet. Sárga húsú piros alma húzza le az ágat, magas fáról le ne pottyanj, ki ne törd a lábad. Alkonyatra készen leszünk, tele lesz a láda, kamra polca nem lesz üres Fagy-apóra várva.

Ősszel az erdő mindig oly különös, dér csillan a fákon s a reggel már ködös. Szőlő leve csordul, száll az ökörnyál is, vadludak vonulnak, velük megy a nyár is. Fázik a föld, reszket - levél hull le rája, télig melegíti sárga új ruhája.